Tegnap szenteste, holnap tsunami emléknap...
Szenteste után vagyunk, elég komoly napok vannak mögöttünk. Még mindig csak 2 motorral mozgunk mert kb felesleges a harmadik, bár jó fless lenne itt is csapatni egy kicsit. Sikerült a mostani helyen meghosszabbítani a szállást, nem költözünk.
A Patong Beach-re vezető úton vannak végig a klubok, kint állnak a lányok, akiknek a nagy része persze nem lány, de tényleg úgy van, ahogy mondták, hogy ha valaki túl jó csaj itt, akkor az nem csaj, vagy legalábbis nem az volt –merthogy simán átműttetik magukat már mindenhol, és tényleg nem lehet megmondani, hogy mi a szitu. Elég komoly fertő van az utcában, simán látni nem idős, hanem vén német fazonokat kézen fogva mászkálni a tizenéves thai kisfiúkkal. Igen, kisfiúkkal, mert a puhos germán papák kéz a kézben mindenhol mászkálnak az olyan csajokkal, akikért otthon összefutna Siófok, tehát az már rég nem meglepő. Bangkokban volt a Phat Pong street, amiről azt hiszem elfelejtettem mesélni, na az még vicces… 2 utca összesen, az egyikben középen piac, a két oldalon nudibárok, meg lokálok, a másik utca az csak bár meg szalon, és a csajok húszasával ülnek kint előtte. Itt vannak a legdurvább hiénák –már ami tájfődet illeti-, nem lehet őket levakarni, ping pong show, meg free entrance meg anyám kínja, és rángatnak befele a klubba a karodnál fogva, ahová semmi de semmi kedved nincs bemenni. Egyrészt azért paráztunk rá, mert még Nico mondta, hogy oda ne menjünk, mert ott csak ladyboyok vannak, a másik az volt, hogy bár minden kis táblán ott volt, hogy nincs belépő, amikor megkérdeztük, hogy „free entry és free to come out?”, arra az volt a válasz, hogy „come inside”… érdekes…talán még egyszer:
-Is it free to go in?
-Yes, yes my friend.
-Ok, is it free to come out?
-Oooh, come inside, it’s really nice, super pussy show, come on….
Szóval vissza Phuket Island, ahol mindenhol Merry Chirstmas, meg Happy New Year táblák, feliratok, és a helyiek, meg a turisták 50%-a villogós mikulás sapkában rohangál a 40 fokban. Láttunk full beöltözött mikcsit is, de elég barna volt és a szeme ugye kilóg, az meg eléggé ferde volt, érdekes látvány… Délután láttuk, hogy este a King Kong rock klubban karácsony este AC/DC tribute koncert lesz, azt mindenképpen le akartuk csekkolni, de aztán a blog feltöltéssel, meg netezéssel, meg mindenféle parával eléggé elhúzodott az idő, és későn akartunk belefogni a karácsonyi vacsorázásba –persze minden hely fullon tele, volt ahova azért nem ültettek le minket, mert csak 4 férőhelyes asztal volt szabad, és oda 3mat nem ültetnek le, mert jobban megéri, ha 2 perc múlva négyen fogyasztanak annál az azstalnál. Másfél órát rohangáltunk körülbelül normális kajáldáért, már voltunk a kis mellékutcákban is, ahol az egyik pincér olaszul beszélt hozzánk megállás nélkül, hogy „amici, meg mangiare”, meg minden. Mondom neki: nem vagyunk olaszuk, erre ő: „si, amici come stai?” Mondom: nem vagyunk olaszok, magyarok vagyunk: „Oh, italiani, mangiare, mangiare”. Leültünk, és amikor kérdeztük, hogy mennyi egy seafood basket, akkor erősen gondolkozni kezdett, majd kitalált egy árat, kérdeztük mi van benne, akkor is gondolkozott, és kitalálta, hogy nekünk mondjuk mi legyen benne, úgyhogy elköszöntünk és léptünk. Nagy nehezen végül halál fáradtan és éhesen leültünk egy szabadtéri helyen, ahol élő zene is volt, 2 csaj énekelt Guns and Roses-t AC/DC-t, Mariah Carey-t és Stevie Wonder-t is akár…ja meg persze Jingle Bells, meg Rudy the Red Nose Raindeer…
Kalamárit, kis rákot, nagy rákot, red snipper halat, osztrigát, meg mindenféle tengeri majrét ettünk hozzá Phuket Paradise koktél, meg kóki a fertőtlenítés miatt. Betegre ettük magunkat, minden nagyon finom volt, és az egészért karácsony este Phuket parti sétányán az egyik központi étteremben fizettünk fejenként 4800 forintnak megfelelő összeget –mondanom sem kell, hogy ez otthon több tízezres tétel lett volna…
Indulás haza letenni a motyókat, de Áronnak alig indul a moci, már majdnem kifogyott a benya, ezért végig a parton mentünk a lakás felé, egyszer csak ott van mellettünk a King Kong klub, és ahogy benézek jobbra ott nyomja Angus Young ezerrel. Motorról lepattan, bemegy klubba, bent AC/DC imitátor show, full-full profi, már néha azt hittem igazi AC koncerten vagyok, épphogy az elejéről maradtunk le, lesz sok felvétel videón. Akik régebb óta ismernek minket, tudják, hogy AC az nagy istennek számított nekünk a ’90-es évek elejétől kezdve, úgyhogy hihetetlen karácsonyi ajándék volt, hogy For Those About to Rock, Highway to Hell, meg Dirty Deeds ment élőben tőlünk 2 méterre…
Haza, majd le a Tiger bárba, ahová elég későn érkeztünk, fél 3 körül toppantunk be a helyre. Úgy kell elképzelni, hogy hatalmas 2 szintes klub, helyi csávó sehol, csak max 1-2 darab, helyi csaj 1000 (az ára is ennyi) és amíg felmentem az emeletre, hogy ott rendeljünk, mert kevesebben vannak a pultnál, addig 2 csaj nyúlt alám meg fogdosott meg, és kb lehetetlen megmondani nekik, hogy kösz, de nem, pedig már az este vége felé jártunk… Még a nyakasoknál vettem egy alumínium gyűrűt, pont erre az esetre, hogy lehessen mutogatni, hogy feleségem van, de nem sokat hat. Mindesetre felverekedtük magunkat a fenti pulthoz, ahol vicc nélkül fél órát álltam. A belépőhöz adtak egy jegyet, amiből lehet inni egy italt, kértem 3 long island ice tea-t és vártam. És vártam. Komolyan mondom, legalább 25-30 embert szolgált ki a 3 pultos előttem, miután én már leadtam a rendelést. 5 percenként kinéztek és ijedt arccal rám néztek, hogy „jujj bocs, elfelejtettünk”, majd mentek kiszolgálni egy holland bunkedlit a csajával. Gondoltam ez jó kis türelem lecke, más már szétbalhézta volna magát, ezért inkább csak kedvesen mosolyogtam mindenkire, és legyintettem, hogy ugyan, nem kell sietni… Fél óra után elkérte a jegyeket a kiscsaj, és mondta hogy még fejenként kell adnom 30 baht-ot, mert a jegy 120-ig jó és a long island az bizony 150 pénz. Ez volt az ultimate teszt, de simán mosolyogva kifizettem, ők pedig nem is kértek elnézést, majd hozták a piákat. A 2 napi nemkajálás, levertség, kimerültség és az aktuális telezabáltság folytán valahogy kimaradt a berúgás, és csak a még durvább levertség vett rajtunk erőt, tehát nem volt más hátra, mint hazahúzni szép nyugiban. Most dél van, sokat pihentünk végre, kell egy kis energia, költözni hála az égnek nem kell, kimosatjuk a cuccunkat, ez a lakás teljesen jó, jó helyen is vagyunk, 2 probléma van: a fürdőben nincs villany, és a hűtő kicsit Darth Vader hangokat bír kiadni, de ezek nem is igazi problémák, mert a hűtőt kihúzzuk estére, a villany meg minek…ahhoz képest, hogy Bangkokban a mosdókagyló a teraszon volt…
Király idő van még mindig, ma még tuti strand, amíg lehet, kezd egy kis színünk is lenni, Áron kicsit meg is égett a vállán. Most kaja, mosás, net, strand és… Warner Brother bolt –merthogy ezt választottuk az öltönykészítés helyett.
A Patong Beach-re vezető úton vannak végig a klubok, kint állnak a lányok, akiknek a nagy része persze nem lány, de tényleg úgy van, ahogy mondták, hogy ha valaki túl jó csaj itt, akkor az nem csaj, vagy legalábbis nem az volt –merthogy simán átműttetik magukat már mindenhol, és tényleg nem lehet megmondani, hogy mi a szitu. Elég komoly fertő van az utcában, simán látni nem idős, hanem vén német fazonokat kézen fogva mászkálni a tizenéves thai kisfiúkkal. Igen, kisfiúkkal, mert a puhos germán papák kéz a kézben mindenhol mászkálnak az olyan csajokkal, akikért otthon összefutna Siófok, tehát az már rég nem meglepő. Bangkokban volt a Phat Pong street, amiről azt hiszem elfelejtettem mesélni, na az még vicces… 2 utca összesen, az egyikben középen piac, a két oldalon nudibárok, meg lokálok, a másik utca az csak bár meg szalon, és a csajok húszasával ülnek kint előtte. Itt vannak a legdurvább hiénák –már ami tájfődet illeti-, nem lehet őket levakarni, ping pong show, meg free entrance meg anyám kínja, és rángatnak befele a klubba a karodnál fogva, ahová semmi de semmi kedved nincs bemenni. Egyrészt azért paráztunk rá, mert még Nico mondta, hogy oda ne menjünk, mert ott csak ladyboyok vannak, a másik az volt, hogy bár minden kis táblán ott volt, hogy nincs belépő, amikor megkérdeztük, hogy „free entry és free to come out?”, arra az volt a válasz, hogy „come inside”… érdekes…talán még egyszer:
-Is it free to go in?
-Yes, yes my friend.
-Ok, is it free to come out?
-Oooh, come inside, it’s really nice, super pussy show, come on….
Szóval vissza Phuket Island, ahol mindenhol Merry Chirstmas, meg Happy New Year táblák, feliratok, és a helyiek, meg a turisták 50%-a villogós mikulás sapkában rohangál a 40 fokban. Láttunk full beöltözött mikcsit is, de elég barna volt és a szeme ugye kilóg, az meg eléggé ferde volt, érdekes látvány… Délután láttuk, hogy este a King Kong rock klubban karácsony este AC/DC tribute koncert lesz, azt mindenképpen le akartuk csekkolni, de aztán a blog feltöltéssel, meg netezéssel, meg mindenféle parával eléggé elhúzodott az idő, és későn akartunk belefogni a karácsonyi vacsorázásba –persze minden hely fullon tele, volt ahova azért nem ültettek le minket, mert csak 4 férőhelyes asztal volt szabad, és oda 3mat nem ültetnek le, mert jobban megéri, ha 2 perc múlva négyen fogyasztanak annál az azstalnál. Másfél órát rohangáltunk körülbelül normális kajáldáért, már voltunk a kis mellékutcákban is, ahol az egyik pincér olaszul beszélt hozzánk megállás nélkül, hogy „amici, meg mangiare”, meg minden. Mondom neki: nem vagyunk olaszuk, erre ő: „si, amici come stai?” Mondom: nem vagyunk olaszok, magyarok vagyunk: „Oh, italiani, mangiare, mangiare”. Leültünk, és amikor kérdeztük, hogy mennyi egy seafood basket, akkor erősen gondolkozni kezdett, majd kitalált egy árat, kérdeztük mi van benne, akkor is gondolkozott, és kitalálta, hogy nekünk mondjuk mi legyen benne, úgyhogy elköszöntünk és léptünk. Nagy nehezen végül halál fáradtan és éhesen leültünk egy szabadtéri helyen, ahol élő zene is volt, 2 csaj énekelt Guns and Roses-t AC/DC-t, Mariah Carey-t és Stevie Wonder-t is akár…ja meg persze Jingle Bells, meg Rudy the Red Nose Raindeer…
Kalamárit, kis rákot, nagy rákot, red snipper halat, osztrigát, meg mindenféle tengeri majrét ettünk hozzá Phuket Paradise koktél, meg kóki a fertőtlenítés miatt. Betegre ettük magunkat, minden nagyon finom volt, és az egészért karácsony este Phuket parti sétányán az egyik központi étteremben fizettünk fejenként 4800 forintnak megfelelő összeget –mondanom sem kell, hogy ez otthon több tízezres tétel lett volna…
Indulás haza letenni a motyókat, de Áronnak alig indul a moci, már majdnem kifogyott a benya, ezért végig a parton mentünk a lakás felé, egyszer csak ott van mellettünk a King Kong klub, és ahogy benézek jobbra ott nyomja Angus Young ezerrel. Motorról lepattan, bemegy klubba, bent AC/DC imitátor show, full-full profi, már néha azt hittem igazi AC koncerten vagyok, épphogy az elejéről maradtunk le, lesz sok felvétel videón. Akik régebb óta ismernek minket, tudják, hogy AC az nagy istennek számított nekünk a ’90-es évek elejétől kezdve, úgyhogy hihetetlen karácsonyi ajándék volt, hogy For Those About to Rock, Highway to Hell, meg Dirty Deeds ment élőben tőlünk 2 méterre…
Haza, majd le a Tiger bárba, ahová elég későn érkeztünk, fél 3 körül toppantunk be a helyre. Úgy kell elképzelni, hogy hatalmas 2 szintes klub, helyi csávó sehol, csak max 1-2 darab, helyi csaj 1000 (az ára is ennyi) és amíg felmentem az emeletre, hogy ott rendeljünk, mert kevesebben vannak a pultnál, addig 2 csaj nyúlt alám meg fogdosott meg, és kb lehetetlen megmondani nekik, hogy kösz, de nem, pedig már az este vége felé jártunk… Még a nyakasoknál vettem egy alumínium gyűrűt, pont erre az esetre, hogy lehessen mutogatni, hogy feleségem van, de nem sokat hat. Mindesetre felverekedtük magunkat a fenti pulthoz, ahol vicc nélkül fél órát álltam. A belépőhöz adtak egy jegyet, amiből lehet inni egy italt, kértem 3 long island ice tea-t és vártam. És vártam. Komolyan mondom, legalább 25-30 embert szolgált ki a 3 pultos előttem, miután én már leadtam a rendelést. 5 percenként kinéztek és ijedt arccal rám néztek, hogy „jujj bocs, elfelejtettünk”, majd mentek kiszolgálni egy holland bunkedlit a csajával. Gondoltam ez jó kis türelem lecke, más már szétbalhézta volna magát, ezért inkább csak kedvesen mosolyogtam mindenkire, és legyintettem, hogy ugyan, nem kell sietni… Fél óra után elkérte a jegyeket a kiscsaj, és mondta hogy még fejenként kell adnom 30 baht-ot, mert a jegy 120-ig jó és a long island az bizony 150 pénz. Ez volt az ultimate teszt, de simán mosolyogva kifizettem, ők pedig nem is kértek elnézést, majd hozták a piákat. A 2 napi nemkajálás, levertség, kimerültség és az aktuális telezabáltság folytán valahogy kimaradt a berúgás, és csak a még durvább levertség vett rajtunk erőt, tehát nem volt más hátra, mint hazahúzni szép nyugiban. Most dél van, sokat pihentünk végre, kell egy kis energia, költözni hála az égnek nem kell, kimosatjuk a cuccunkat, ez a lakás teljesen jó, jó helyen is vagyunk, 2 probléma van: a fürdőben nincs villany, és a hűtő kicsit Darth Vader hangokat bír kiadni, de ezek nem is igazi problémák, mert a hűtőt kihúzzuk estére, a villany meg minek…ahhoz képest, hogy Bangkokban a mosdókagyló a teraszon volt…
Király idő van még mindig, ma még tuti strand, amíg lehet, kezd egy kis színünk is lenni, Áron kicsit meg is égett a vállán. Most kaja, mosás, net, strand és… Warner Brother bolt –merthogy ezt választottuk az öltönykészítés helyett.
posted by M | 08:02
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home