Szilveszter, single-poor...

Kicsit sokáig nem sikerült netközelbe jutni, úgyhogy most összesen 5 napot kell összeszednem. Tavaly az utolsó előtti napon lementünk még megnézni Phuket Town-t, amiben az égvilágon semmi különös nincs, viszonylag kevés turistát látni. Utána viszont ami nagyon fain volt, az a tengeri cigányok falva a kikötő mellett. Tákolt házakban nyomatják, természetesen magyar szemmel meghökkentő lehet a környék szegénysége, de itt is mindenki mosolyog, teljesen jól elvan, szinte mindenki halászatból él, van egy focipálya, a rötyiket a kis folyó felé építik, betonút nyista, de mindenki nagyon barátságos, a boltos tud angolul és a fertőtlenítő kóla is olcsóbb, mint eddig bárhol (60 forint kb). Van a falu közepén egy karaokés komolynak tűnő zenegép, biztos a köré gyűlnek esténként. Onnan hazafelé még benéztünk a modern Wat Prhatong-hoz, aztán home. A posta nagyon drága lett végül, 15 kilónyi cuccot adtunk fel, 10 nap alatt ér haza.

Szilveszter napján strandoltunk egész nap, így az ott eltöltött napokból összesen egyszer esett, és egyszer volt felhős, ahhoz képest, hogy majdnem nem is mentünk le, mert annyira beparáztatott minket mindenki az előrejelzésekkel. Strand után készülődés, majd találkoztunk a „többiekkel”, mostanra már velük volt Gábor is (Gabor helyi nyelven azt jelenti: forradalom, ő pedig Szili Gábor, a „silly” pedig ostoba, úgyhogy általában nevettek rajta, hogy micsoda neve van…). Gáborunk győri, hivatásos katona lassan tíz éve, mostanra már főtörzs, mellékállásként klubnál beengedőember, és nagyon jó házi pálinkát hozott, amit saját kezűleg készített még otthon –hozott egy rúd kolbászt is, de azt a többiek 2 perc alatt eltűntették. Iddogáltunk, elvittük őket a Gulyás Csárdába, ahol otthoni virslit toltunk rendes mustárral, grill csirkével, nagy elánnal. A thai pincércsajok simán nyomták persze, hogy „egészségedre, „jó étvágyat”, meg „viszontlátásra” –mondjuk néha összekeverték melyiket mikor kell mondani… Vettünk még egy üveg pezsgőt gyorsan éjfél előtt és le a partra. Ott persze rengeteg ember volt, kb 10 perccel 12 előtt értünk le, két hármas csapatra osztódva gyorsan vettünk is 2 óriás lampiont, amit az aljánál be lehet gyújtani, és akkor a meleg levegő szépen viszi felfelé az égbe. Amikor ebből több száz emelkedik este, az valami hihetetlenül felemelő, és gyönyörű látvány. Ha felhős is lenne az ég, mesterségesen csillagossá varázsolják az égboltot. Pont éjfélkor engedtük fel a miénket a legnagyobb tűzijáték közepén.

Mindenhol és mindenhonnan lőttek a parton, és persze mindenfélét. Mire Pesten éjfél lett, mi már hazafelé mentünk a Tiger-ből, mondanom sem kell, hogy kissé levert állapotban.

Az év első napján este már Szingapúrban voltunk, ez a hely összehasonlíthatatlan az eddigi helyekkel szinte minden szempontból. Már a reptéren óriási különbségeket vettünk észre, ami nem véletlen, mert kiderült, hogy a szingapúri reptér a világ legjobb reptere címet már többször is elnyerte. Itt minden arra épül, hogy minél kényelmesebben és könnyebben megtalálj és elérj bármit, amit csak akarsz, a lehető legtöbb szolgáltatott információval egybekötve. Itt már sokkal kevesebbet mosolyognak viszont, de ez csak Phuket után feltűnő szerintem. A terminálból kilépve, már visznek is a taxidhoz –nem hiénák, nem tolakodva, hanem korlátokkal elválasztott sorokban, a végén egy reptéri segítővel, aki a kocsihoz kisér, bepakol, majd elviszi a kis kocsid is. A Bencoolen Street-en lakunk a belvárosban a Hotel81-ben, a hetedik emeleten egy viszonylag kis szobában, sokkal drágábban mint eddig. Itt viszont kád van, ami mindannyiunk számára nagy felüdülést jelent. AZ egész város tökéletesen rendezett, teljesen tiszta –úgy hogy azért nincs idegesítően steril flesse-, úgy tűnik, hogy elég jólét van és minden tökéletesen működik pontos elképzelés és terv szerint. Minden második sarkon van egy bevásárlóközpont, amik sokszor már termékcsoportra specializálódnak, és mindig tele vannak, így lehet az, hogy mondjuk egy dupla Mammut méretű plázában csak műszaki cikkek vannak, és többezer ember pörög megállás nélkül. Vannak plázák, amiben szó szerint hullámvasút, vagy vízi vidámpark van, de lehet zongoraleckéket, vagy akár táncórákat is venni. Bent jó hideg van, azért is szoktunk bemenni, mert néha kint már elviselhetetlen a hőség a párával együtt, és egy kicsit le kell hűteni magunkat. Ugyanez a metró is, mindenhol légkondi, tökéletes tisztaság és biztonság, bliccelni lehetetlen, utazni viszont olcsó, nem lehet leesni a sínekhez, mert végig fotocellás ajtókkal tűzdelt üvegfal megy a peronon, metróvezető az nincs, másodpercre pontosan érkezik minden, a város bármelyik pontjára el lehet jutni nagyon hamar, és a legtöbb megálló egy pláza aljába érkezik. Érintőképernyős masinákon választod ki az úticélt, bedobod a pénzt, és kapsz egy kis kártyát, ami 2mp alatt tárol minden utazási infót, és avval tudsz be és kijutni a kapukon –azokon, amikért pontosan fizettél, majd kilépés után a gépbe bedugva leadod a kártyát, és az kidob egy dollárt, amit letétként fizettél a kis mütyűrért.

Még a repülőn kaptunk egy immigrációs kártyát kitöltésre, amire nagy piros betűkkel rányomtatták, hogy ha drogcsempészettel elkapnak, akkor…meghalsz. Megölnek, kinyírnak simán. Az utcák és a tv is tele van anti-drog és anti-alkohol propagandával, 1000 itteni dollár (129.000 Ft) a bűntetés, ha az utcán köpsz egyet, ha letépsz egy virágot, ha nem szeded össze a kutyagumit, ha eldobod a csikket, ha rágózol, úgyhogy van mire ügyelni. A város 160-170 éve még egy kis maláj halászfalu volt, most pedig egy brutálisan gyorsan fejlődő metropolisz. Mindenhol, egyfolytában, és villámgyorsan építkeznek, olyan épületeket húznak fel minden sarkon, ami felett otthon egy 40 fős bizottság 2 évet ül, hogy ki mennyit lopjon ki. A modern épületek mindegyike tökéletesen a feng shui előírásai szerint épül, ami egy kicsit is hibádzik, azonnal javításra kerül. Nagy olvasztótégelynek tűnik, itt már nehéz megkölönböztetni a különböző nációkat, rengeteg a kínai, a taiwan-i, koreai, japán, vietnámi, és midenféle turista és immigráns, fekák is sokan vannak. Láttunk első este 2 nagydarab feka fazont, úgy néztek ki, mint a legkeményebb gettóarcok bronxból, valamit kerestek, de aztán nem találták, úgyhogy szépen aranyosan kézenfogva távoztak. Persze ez csak nekünk furcsa… Mondjuk itt legalább nem kell annyira aggódni a fiú-lányok miatt. Angolul is mindenki sokkal jobban beszél, és bár nem mosolyognak egyfolytában, mindenki ugyanolyan segítőkész, és ha már van valami kontakt, akkor mosoly is van.

Áronnak még 2 napja kijött valami napallergia dolog a karján, egyre jobban viszket neki, ma nem is jött velünk ki a strandra. Ajtóval lementünk Santosa szigetére. Metró a kikötőbe –ami a világ egyik legforgalmasabb kikötője-, onnan pedig cable car vitt át minket a város felett a szigetre (érdekes volt az ilyen felvonós cuccban úgy ülni, hogy hó sehol sem volt). A part itt is nagyon szép, és tökéletesen kialakított, és itt van az ázsiai kontinens szárazföldi részének a legdélibb pontja is, amihez egy kis csalással egy függőhíd visz át egy miniszigetre. Megtudtam végre a sztorit is Merlion-ról, a város védőszentjéről és jelképéről. Merlion egy alul hal, felül oroszlántestű lény, aki szerencsét hozni és üdvözölni hivatott. Még a XI. század elején utazott át egy itteni herceg vadászat közben egy hatalmas szarvast kergetett a többiekkel, és amikor felfutott utána egy magas dombra, a tiszta időben megpillantotta a közeli szigetet, és úgy döntött: oda kell települni. Össze is szedte az embereit, és elindult sok-sok hajóval, de a napos időből egyszer csak óriási vihar lett, és mindenféle szörnyek lepték el a vizet körülöttük, ahogy közel értek. A herceg bedobta a koronáját a vízbe, hogy csillapítsa a tenger istenének haragját, mire a felhők eloszlottak és a szörnyek is eltűntek. Mikor partraszálltak a herceg egy óriási oroszlánnal találta szembe magát, aki torkaszakadtából üvöltött mindenkire, de amikor a herceg szemébe nézett, a kölcsönös tisztelet és egyetértés megtette hatását, és az oroszlán visszavonult a dzsungelbe. Ekkor döntötte el a herceg, hogy a várost, amit alapít Singha Pura-nak, vagyis az Oroszlán Városának köll ezentúl hívni. A XVIII. Század elejéig itt csak kis maláj halászfalu volt, akkor érkezett meg Sir Charles Raffles, egy brit kereskedő, aki meglátta a lehetőséget a kis városkában, és egy pár évtized alatt az indokínai térség legfontosabb kereskedővárosává varázsolta a maláj falut. Van itt Raffles utca, tér, kerület, múzeum, színház, stadion, meg minden kb, amihez egy ember nevét lehet kötni. Ő találta ki a 5-foot-way-t is, ami egy 5 láb széles árkád minden ház oldalában, és erre azért volt szükség, mert egy nap általában 2x megérkezik a monszun, és eszméletlen erővel és hirtelen szakadni kezd az eső. Ilyenkor mindenki megáll egy 4-5 percre, beáll az árkád alá, vagy bemegy valahova egy kicsit és pár perc elteltével folytathatja az útját. Állítólag megint mázlink van, mert nagyon jó idő van ahhoz képest, amilyen lenni szokott. Általában 35 fok van és pára, viszont felhős az ég. Nekünk egyelőre nagyon szép időnk van. Tegnap még elmentünk megnézni az óvárosi részt, voltunk hindu templomban is, ma már strandolás után nem csinálunk semmit, holnap elvileg valami nagyon durva Star Wars kiállításra megyünk először, kíváncsi vagyok mi lesz. Ez is leírhatatlan hely, ide kell jönni megnézni. Ide is költöznék szó nélkül…