Danang, Hué

Na voltunk Marble Mountain meg China Beach is, az utóbbi elég gyatra volt a tré időnek köszönhetően, de azért benéztük a hullámokat, ami az amerikai katonákat anno idevonzotta hullámlovagolni. Béreltünk motort, hogy lemenjünk délre a Marble Mountain-hez. Na az már nagyon király hely volt, tökéletesnek mondható atmoszférában halál jó pagodák meg barlang-templomok fent a hegyen, csendben, nyugalomban. Hoztam is egy kerek vörös követ az egyik barlangból, aminek kis Indiana Jones flesse volt. Egy elég magas és sötét barlang -nem volt kivilágtva, mint a legtöbb tré barlangtemplom-, aminek a tetején öt természetes lukon keresztül szürődik be a fény. Ez az öt luk az öt alapelemet jelképezi. A napnak egy bizonyos időszakán belül (általában dél körül) az egyik ilyen résen keresztül egy kis csikban bevilágit a nap, és persze igz tesz láthatóvá egy nagy Buddha szobrot, ami egyébként elég magasan van a sötét részen, sziklákba vágva. Na innen hoztam el a kerek vörös követ, mert kb üvöltött rám, hogy vigyem el. Egy másik ilyen pagoda mellől hoztam egy érdekes márványdarabot is, arra fog ülni valszeg az egyik kis buddha, amit vettem.
Lent a hegy aljában persze tele van márványmüves mühelyekkel az utca, ezekből a legtöbb ugyanazt árulja, amit pl itt északon Hanoi-ban is meg lehet venni, de azért vettünk ezt-azt, de itt már belehúztam az alkudásba. Az árat meg kell kérdezni, és mindegy mit mond, azonnal elkezdek legyintve nevetni, esetleg még el is mondom a többieknek, milyen vicces fazon az árus...Akkor be kell mondani kb a felét, mire ő elindul az eredeti ártól lefelé, úgyhogy én mivel azt hiszem, hogy ez egy jó helyi szokás, én is elindulok lefelé az én áramtól, persze ettől neki is nevethetnékje támad, igy már mindenki jó kedvvel fog neki a további alkudozásnak. Ez abból áll, hogy ő megy egyre lejjebb, én pedig szigorúan ragaszkodom a félárhoz, és amikor azt mondja annyiért nem adhatja, elindulok kifelé. Ilyenkor a legtöbb esetben még lejjebb megy egy kicsit, és a feléért már csak akkor adja oda, ha a motoron ülök. Hozzátenném, hogy még igy is jól jár, és még jót is szórakoztunk -egyébként meg kapja be, hogy minimum 2x-es áron akar bármit is adni, csak azért mert nem mandula a szemem...
Visszafelé kifogyott a benzin a motorból, amin ketten ültünk Ablakával, Áronka pedig annyira 1 pillanatra sem nézett hátra, hogy szépen hazament nélkülünk -a kulcs nálam. Ott álltunk az út szélén, benzin az itt fényévekre van egymástól, ott is palackokban árulják, és már kezdett elég sötét is lenni, mi meg eléggé hullák voltunk, mert még a hegyen néha sziklamászásba ment át a dolog, úgyhogy amikor brader nem vette fel a telefont, naftakeresés helyett inkább átmentem az út túloldalára, ott volt egy banánt áruló néni, aki megközelitőleg 3000 éves lehetett, de még ennyi idő alatt sem tudott megtanulni angolul -vagy nem is akart, esetleg nem is tudott róla, hogy létezik másik nyelv a sajátján kivül-, mosolyogni viszont nagyon tudott, főleg akkor, amikor egy fürt minibanánért adtam neki 10.000 dongot, mert nem volt nálam kisebb cimlet, és vártam a visszajárót. Na mindegy, jött egy kislány, próbáltam kérdezni, hogy merre lehet benzin legközelebb, de csak ki lettem nevetve... Elindultunk a minibanánnal visszafele irányban, hátha karma crew leszünk megint. Majd beledöglöttünk, mire odaértünk, asszem kb 40 másodpercet vett igénybe az egész, mire megláttunk egy viskót, ami előtt ott hevertek a kis benyás palackok.

Másnap foglaltunk buszjegyet Huéból Hanoiba, meg foglaltunk jegyet Huéba is, ahol császárváros királyság volt, az idő viszont tré, cipőm meg nyista. Befizettünk egy hajótúrára is, ami gyanúsan olcsó volt, később ki is derült miért: 3 dollárért már vitt is a kis hajó minket pagodákhoz ki a városból, de az elsőnél amikor kiszálltunk, azt mondták itt motorra kell ülni, mert nagyon messze van a majré, a motor meg 5 dollár, amikor megérkeztünk, ott meg még 4 dollár a belépő...persze... fordultunk és megmondtuk a kapitány kisasszonynak, hogy ma már csak olyan helyre vigyen minket, ahol nincs se motor, se belépő -egy ilyen volt. Az viszont nagyon szép kis hely volt, meg hoztam mágikus követ is. Áron összefutott ott magyarokkal, akik éppenn Hanoiból érkeztek és azt mondták befagyott a seggük, kabátot kellett venniük, meg minden. Persze...látszik, hogy nem karma crew...
Este elmentünk billiárdozni, a biciklis fuvarosnak mondtuk, hogy vigyen klubba minket, erre elvitt egy külvárosi pajtába, ahol volt 3 lány, akik már régóta nyomhatták az ipart, ebből gyors sarkonfordulás következett, és levitettük magunkat a billiárdos helyre. Ott lespannoltunk egy helyi festőgyerekkel, meg jól elvertünk egy izraeli duót, akik holland csajoknak akartak brillirozni az asztalnál, de nem nagyon jött be. Visszafelé már senki sem volt az utcán, de aztán végre jött egy bicós, akivel szarrááztunk, és mikor megékreztünk, 7 dollárt akart elkérni arra hivatkozva, hogy nagyon tré a térde. Kis vita után kapott másfél dodót. Huében mindkét nap indiaiban kajáltunk közvetlen a szálló mellett. Utolsó napon elváltunk Árontól, ő elindult Laoszba, mi meg Hanoi. 13 és fél óra volt az út, leghátul ültünk a buszon, azt hittem, hogy majd olvashatok, de a lámpa nem müködött, mellettem meg egy jóvágású kiséé álmos csávó ült, aki a focihuligánok minden pozitiv(?) és negativ tulajdonságával rendelkezett, és folyamatosan belémfúrta a könyökét, vagy a lábát. Az elején még diszkréten pózt váltottam, hátra észreveszi magát, de később már annyira kóma volt, hogy simán lefejelt 30x, ekkora már visszalöktem általában, meg hangosan káromkodtam magyarul. Gyönyörü 13 és fél óra volt, asszem 2-t aludtam ebből összetéve. Volt két megálló is, itt mindenki lerohan, kajálják a megehetetlennek tünő cuccokat, cigiszünet, köpködés, fikázás. De tényleg. Reggel 8 körül értünk a fővárosba, taxi be a busztól, gyors szálláskeresés, pihi. Innen folytatom, mert 5 perc és zár a kávézó...